A bárányhimlő jellemzően gyerekkori vírusos megbetegedés. A bárányhimlő cseppfertőzés útján terjed, igen agresszíven fertőz, emiatt a legtöbben már gyermekkorban elkapják; ilyenkor a bőrön viszkető piros kiütések jelentkeznek, illetve láz lép fel.
A CIKK TARTALMA
A bárányhimlő olyan betegség, amit általában mindenki csak egyszer kaphat el, mivel a szervezetünk az első fertőzés után ellenállóvá válik a vírussal szemben. Egyes esetekben mégis előfordulhat második fertőzés; általában ez akkor történhet meg, ha az első fertőzés a gyermek nagyon korai életszakaszában jelentkezik, vagy esetlegesen nagyon enyhe lefolyású volt.
A bárányhimlő vírusai a gerincvelő mellső szarvából kilépő idegek idegvégződéseinél bújhatnak meg és a későbbi életszakaszokban is okozhatnak megbetegedést, ami felnőttkori övsömör formájában jelenik meg.
A bárányhimlő elleni védekezés eszköze a védőoltás. Noha a betegség gyorsan és spontán gyógyul, bizonyos szövődmények előfordulhatnak minden életkorban. Gyerekkorban a legritkább esetben kell szövődményektől tartani, a felnőttek esetében ez a kockázat némiképp nagyobb.
A bárányhimlő életkori eloszlása
A bárányhimlő jellemzően gyermekkori betegség; a gyerekek 75 százaléka 15 éves kora előtt átesik ezen a betegségen. A megbetegedés zöme a 3 és 10 éves kor közötti gyermekek esetében fordul elő.
A legkisebbek gyermekek, illetve a kisbabát igen ritkán szenvednek ettől a fertőzéstől, ugyanis a már immunitással rendelkező édesanya az anyatej által védelmet biztosíthat a babájának. Babakori fertőzések abban az esetben fordulnak elő, ha az édesanya nem rendelkezik a bárányhimlővel szembeni immunitással vagy pedig nem szoptat.
A felnőttkori bárányhimlő szerencsére igen ritka; a felnőttek mintegy 5 százaléka fogékony a fertőzésre. Számukra a védőoltás jelenthet megnyugtató megoldást, ugyanis a felnőttkori fertőzés során nagyobb a szövődmények kialakulásának veszélye.
A bárányhimlő elleni védőoltás
A bárányhimlő védőoltással megelőzhető. A védőoltás egy olyan vakcina, amelyet szövetkultúrán szaporítanak és legyengítenek. A vakcina mindenki számára elérhető, de nem kötelező sem gyermekkorban, sem később.
A bárányhimlő elleni védőoltás felvétele elsősorban a veszélyeztetett egyének számára javasolt. Ha valaki nem tudja biztosan, hogy gyermekkorban átesett-e a fertőzésen, egy utólagos védőoltás az esetben sem jelenthet gondot.
Ellenben tudni kell, hogy a bárányhimlő elleni védőoltás nem alkalmazható akut, lázas betegség, terhesség, neomycin-allergia és alacsony lymphocyta szám esetén. A védőoltás járhat némi mellékhatással, ami lázat vagy enyhe bőrkiütéseket jelenthet.
A bárányhimlő és az övsömör kapcsolata
A bárányhimlőt a varicella zoster vírus okozza. A fertőzés két különböző módon történhet:
- A bárányhimlő cseppfertőzéssel terjed, rendszerint egy beteggel történő érintkezés útján.
- A fertőzés másik módja, ha az immunitással még nem rendelkező személy övsömörös beteggel érintkezik, illetve bőrkontaktus jön létre közöttük.
Tehát tudni kell, hogy egy övsömörös beteg bárányhimlővel megfertőzhet egy immunitással nem rendelkező személyt, de bárányhimlőstől nem kapható el az övsömör, mivel az övsömör a varicella-zoster vírus reaktiválódása folytán alakul ki.
A bárányhimlő tünetei
A bárányhimlő igen fertőző betegség, ezért a bölcsődékben, óvodákban és iskolákban rendszerint jelentős megbetegedést idéz elő egyidejűleg. A lappangási ideje relatív hosszú, rendszerint két-három hétig tart, tehát a fertőzést követően ennyi idő után jelentkeznek a tünetek. A hólyagok megjelenése előtt egy-két nappal már fertőzőképes a gyerek és ez a hólyagokat felváltó pörkök leeséséig tart.
A fertőzés felismerését a kis piros pontok megjelenése könnyíti meg, amelyek rendszerint legelőször az arcon, a fejbőrön, majd a törzsön és a hason jelennek meg. Sok esetben a kiütések a test egészén megfigyelhetők. Ráadásul a hólyagok a száj-nyálkahártyán is előfordulhatnak, ami étvágytalanságot, illetve az élelem elutasítását váltja ki a gyerekeknél.
Némi idő eltelte után a bőrön megjelenő gombostűfejnyi kiütések víztiszta folyadékkal telnek meg, a kiütések középpontjai pedig kissé behorpadnak. Ez alapján egyértelműen azonosítható a fertőzés. A továbbiakban a kiütéseken sötét színű pörkök jelennek meg, amelyek hamarosan nyom nélkül leszáradnak és leesnek.
A tünetek megjelenésének első időszakában rendszerint láz jelentkezik. Ezzel együtt a gyógyulás zavartalan, csupán a viszkető kiütések vakarását kell mellőzni.
A bárányhimlő tehát az esetek túlnyomó többségében – kiváltképp gyermekkorban – zavartalanul gyógyul, egyes ritkább esetekben mégis súlyos szövődményekkel járhat. A bárányhimlő azokra jelent veszélyt általában, akik erősen legyengült immunrendszerrel rendelkeznek; gyermekkorban a hólyagok másodlagos fertőzése miatt bőr- és lágyrész fertőzés (ótvar) alakulhat ki. Ennél az esetnél ritkábban fordul elő tüdő- vagy májgyulladás.
Ezeknél is ritkábban, de szövődményként megjelenhet az enyhébb lefolyású kisagyi és a súlyos lefolyású nagyagyi agyvelőgyulladás, illetve a Reye-szindróma.
A bárányhimlőt okozó vírus a fertőzést követően az emberi testben marad, de csak akkor okoz újabb megbetegedést, ha a vírus képes reaktiválódni. Ekkor alakul ki az övsömör. A veszélyeztetett egyének közé tartoznak a betegségen gyermekkorban át nem esett felnőttek, az immungyenge felnőttek, a várandós kismamák és magzatjaik és újszülöttjeik.
Egy esetleges bárányhimlő megjelenése a magzati fejlődés első három hónapjában jelent nagy veszélyt a babára, a három hónap eltelte után az anyai bárányhimlő már minimális magzati kockázatot hordoz, az anyai kockázat viszont jelentős.
A bárányhimlő kezelése
A bárányhimlő normális esetben enyhe lefolyású és stabilan gyógyuló vírusos megbetegedés. A tünetek megjelenését követő napokban ágynyugalomra van szükség, amikor a kiütések jelennek meg, illetve láz jelentkezik.
Mivel a kiütések viszkető érzéssel párosulnak, ezért minimalizálnunk kell a vakarás következtében jelentkező fertőzés veszélyét. Ebben segíthet a kiütések hintőporos száraz kezelése, illetve a gyermek körmeinek levágása, valamint tisztán tartása.
Van lehetőség vírusellenes kezelésre aciklovir tartalmú szerrel. Ez a kezelés jelentős mértékben lerövidítheti a gyógyulási folyamatot, illetve enyhítheti a lefolyást. Elsősorban azoknál a betegeknél szükséges vagy javasolt, akik valamilyen oknál fogva nem rendelkeznek megfelelő immunitással, illetve olyan csecsemők esetében, akik az anyatej által nem juthatnak megfelelő védelemhez.
