A szerzett vitiligo olyan bőrbetegség, amelynek során a test különböző helyein hipopigmentációs, azaz fehér, elszíneződött bőrfoltok jelennek meg. A foltok és az egészséges bőr közötti határ jól elkülönül. A szerzett vitiligo leggyakrabban az élet második évtizedében jelentkezik. A szerzett vitiligo okai és mechanizmusa nem pontosan tisztázott, de a vitiligo autoimmun betegségekkel (pl. pajzsmirigybetegségekkel) is összefüggésbe hozható.
Mi a vitiligo?
A vitiligo olyan állapot, amelyben a bőr fehérré válik vagy elveszíti a színét. A vitiligo típusától függ, hogy a bőr mely területeit érinti. A vitiligo a hipopigmentáció (azaz a bőr elszíneződése) leggyakoribb oka, és a lakosság körülbelül 0,5-2%-át érinti. A bőrön lévő elszíneződött (depigmentált) foltok kialakulásának mechanizmusa nem teljesen ismert. Jelentősek a genetikai tényezők, az immunológiai tényezők és az innervációs zavarok. Bizonyos szerepet tulajdonítanak az oxidatív stressznek is. Az autoimmun tényezők és a számos autoantitest jelenléte fontos szerepet játszik a betegség patogenezisében.
A szerzett vitiligóban szenvedő betegeknél számos különböző típusú autoantitest található, köztük olyanok is, amelyek a melanociták, a bőr színeződéséért felelős pigmentsejtek ellen irányulnak. Ezenkívül fontosnak tűnik a keringő specifikus citotoxikus T-limfociták megjelenése, amelyek a bőrrezidens melanociták ellen irányulnak az aktív vitiligófoltok perifériáján.
A vitiligo gyakorisága
A vitiligo a lakosság körülbelül 0,5-2%-át érinti, és mindkét nemnél hasonló az előfordulási gyakorisága. A betegség általában 10 és 30 éves kor között kezdődik. A betegek több mint 50%-a számol be arról, hogy a vitiligo 20 éves kora előtt alakult ki nála. Néhány betegnél a családban előfordult vitiligo.
A vitiligo tünetei
A betegséget depigmentált (elszíneződött) foltok jellemzik, amelyeket a bőr melanocitáinak elvesztése okoz. A foltok a bőr bármely pontján elhelyezkedhetnek. A foltok mérete a kicsiktől a nagyon nagyokig terjed. A foltok határai világosan kirajzolódnak. A szerzett vitiligo leggyakrabban kétoldali, az elszíneződés szimmetrikusan oszlik el, főként az arcon (különösen a száj és a szem körül), a nyakon, a végtagok felfelé irányuló (belső) felületén, a kézfejen, a hónaljban, a természetes testnyílások körül (száj, szem) és esetenként a nyálkahártyákon. A vitiligo foltok néha traumás helyeken jelennek meg (Koebner-jel), például ahol egy öv vagy gallér dörzsöli a bőrt, és a napnak kitett bőrön is jobban megjelennek. A vitiligós betegeknél előfordulhat a haj őszülése (poliózis). A foltok jobban láthatóak a sötét bőrű embereknél.
Ritkábban a vitiligo csak a test egyik oldalát vagy bizonyos területeket – ujjak, lábujjak, fülek és a természetes testnyílások (szem, száj, orr) körüli bőr – érinthet.
A szerzett vitiligo más bőrbetegségekkel is járhat, például a haj korai őszülésével. A leggyakoribb vitiligót kísérő betegségek azonban a pajzsmirigybetegségek (hyperthyreosis, hypothyreosis, Hashimoto-kór). A diabetes mellitus, az Addison-kór vagy a sarlósejtes vérszegénység is társulhat vitiligóval. A vitiligo előfordulhat rosszindulatú melanoma lefolyása során is, és ilyenkor kedvező prognosztikai tényezőnek tekinthető, amely a daganatsejtekkel szembeni hatékony immunvédelmi válaszhoz kapcsolódik.
Ha vitiligo-szerű elváltozások jelennek meg, keresse fel háziorvosát vagy bőrgyógyászát. Az orvos a vitiligo diagnózisát a jellegzetes klinikai kép (vitiligo foltok jelenléte) alapján állapítja meg.
Kezelési módszerek
A vitiligo kezelésére számos terápiás módszert alkalmaznak, de egyik sem ad kielégítő eredményt. Az alkalmazott kezelési módszertől függetlenül a repigmentáció (azaz a normális pigmentáció visszatérése) általában a szőrtüszőkből indul ki, bár a melanociták vándorlása az elszíneződés perifériájáról is lehetséges.
A helyi kezelések közül a glükokortikoszteroidok, a kalcineurin-inhibitorok és a D3-vitamin-származékok a legszélesebb körben használtak. A helyi kortikoszteroidokat már évek óta alkalmazzák, kezdve a hatásos kortikoszteroidokkal, és fokozatosan áttérve a kisebb hatású kortikoszteroidokra. Sajnos a visszaesések leggyakrabban használatuk abbahagyása után jelentkeznek. A kalcineurin-inhibitorok (pimecrolimus vagy tacrolimus) alkalmazása a szerzett vitiligóban szenvedő betegek egy részénél javulást eredményez repigmentáció formájában, amely a gyógyszer legalább 2-6 hónapos helyi alkalmazása után figyelhető meg. A glükokortikoszteroidokkal összehasonlítva biztonságosan alkalmazhatók az arcon (beleértve a szemhéjakat is), és nem okoznak mellékhatásokat (epidermális atrófia). A D3-vitamin-származékok nemrégiben találtak alkalmazásra a vitiligo kezelésében, de hatékonyságukat még nem igazolták.
Az általános kezelések közül a fényterápia kétségtelenül fontos szerepet játszik a vitiligo kezelésében. A fotokemoterápia (psoralének UVA-val kombinálva) hatékonysága jelentősnek mondható. A PUVA-terápiára ellenjavallt betegeknél a 311 nm-es UVB-sugárzást alkalmazzák (ez a módszer nem igényli a psoralének bevitelét). Egyes szerzők szerint az UVB311-nek kell lennie a választandó kezelésnek, különösen a nagyon kiterjedt vitiligo fókuszok esetében.
Az utóbbi időben nagy reményeket fűznek a szerzett vitiligo kezelésének sebészeti módszereihez. Ezek során az egészséges bőrből vett melanocitákat ültetnek be az elszíneződött bőrbe. Számos sebészeti módszer áll rendelkezésre (epidermális transzplantáció, autológ minitranszplantáció, tenyésztett melanocita transzplantáció).
A leggyakrabban alkalmazott epidermális transzplantáció során egy szívókészülékkel hólyagokat hoznak létre, amelyek fedelét az epidermiszmentes, elszíneződött foltra helyezik. Az 1-3 hónap alatt az elváltozás teljesen pigmentálódik.
A vitiligóban szenvedőknek be kell tartaniuk a biztonságos napozást – kerülni kell a napozást, megfelelően kell használni a fényvédő krémeket.
Prognózis
A betegség lefolyását nehéz megjósolni. Egyeseknél az elváltozások hasonló szinten maradnak fenn, másoknál pedig az életkor előrehaladtával egyre több vitiligo folt alakul ki. Egyeseknél az elváltozások spontán visszahúzódása tapasztalható. Nem ismertek hatékony intézkedések a vitiligo kialakulásának kockázatának csökkentése érdekében.
Készült a mp.pl nyomán
