A mesterséges megtermékenyítés, más néven mesterséges fertilizáció sok meddőséggel küzdő párnak teszi lehetővé, hogy egészséges gyermeke szülessen. Ez azonban számos vizsgálatot és megfelelő előkészítést igényel. Tudja meg, mi az mesterséges megtermékenyítés, és mikor érdemes megfontolni.
Mesterséges megtermékenyítés – mi az?
Az mesterséges megtermékenyítés (IVF) az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a meddőséggel küzdő párok számára az asszisztált reprodukcióra. Magában foglalja egy petesejt mesterséges megtermékenyítését (mesterséges megtermékenyítés), majd az így létrejött embriónak a leendő anya méhüregébe történő beültetését. A mesterséges megtermékenyítés több évtizede ismert és továbbfejlesztett módszer. Az első sikeres mesterséges megtermékenyítést, amelynek eredményeképpen egészséges baba született, már 1978-ban dokumentálták Angliában. Az mesterséges megtermékenyítési módszer megalkotóját, Dr. Robert Edwardsot 2010-ben Nobel-díjjal tüntették ki.
Kik részesülhetnek az mesterséges megtermékenyítésben?
Az mesterséges megtermékenyítési módszer azoknak a pároknak szól, akik meddőséggel küzdenek. Mit jelent ez? Meddőség alatt azt értjük, ha fogamzásgátlás nélkül legalább 12 hónapig tartó rendszeres közösülés után sem sikerül gyermeket nemzeni. A párok körülbelül 85%-ánál a meddőségi diagnózis során azonosítják a teherbeesési nehézség okát. A fennmaradó 15%-ban az ok ismeretlen, de ez nem zárja ki az mesterséges megtermékenyítési eljárás elvégzését. A meddőségnek számos oka van férfiaknál és nőknél egyaránt. Ezek közül a leggyakoribbak közé tartozik a petefészek működési zavar, a petevezetékek elzáródása és a rendellenes spermavizsgálati eredmény (spermiogram).
Az IVF feltalálása óta eltelt első években az eljárást csak a petevezeték betegségei által okozott meddőségben szenvedő nőknél alkalmazták. Ma már a mesterséges megtermékenyítés más okok, például endometriózis, elsődleges petefészek-elégtelenség vagy rendellenes spermaösszetétel miatti teherbeesési nehézségek esetén is javallott. Célszerű nőgyógyásszal konzultálni annak érdekében, hogy az adott esetben a megfelelő asszisztált reprodukciós technológiát válasszuk ki.
Érdemes megemlíteni a petesejt vagy embrió „örökbefogadásának” lehetőségét olyan nők esetében, akiknek a petefészkük nem termel petesejteket.
Kiknél nem végezhető mesterséges megtermékenyítés?
Nem minden meddőséggel küzdő nő vetheti alá magát mesterséges megtermékenyítési eljárásnak. Ellenjavallt olyan betegeknél, akiknél egy esetleges terhesség magas halálozási kockázattal járna, például előrehaladott szívelégtelenség vagy súlyos szív- és érrendszeri rendellenességek esetén.
Milyen vizsgálatokat kell elvégezni az IVF-eljárás előtt?
Az mesterséges megtermékenyítési eljárásra való alkalmasságot megelőzően vizsgálatokra van szükség. Az alapvető vérvizsgálatokon kívül a nőnek meg kell határoznia FSH-, ösztradiol- és AMH- (Anti-Müllerian Hormon, hasznos a petefészek tartalék megítéléséhez) szintjét is. Szükség van továbbá egy transzvaginális ultrahangvizsgálatra is, amelynek során a nőgyógyász többek között meghatározza a petefészkekben lévő tüszők számát. Az immunológiai meddőség diagnosztizálására szolgáló vizsgálati csomagban szereplő genetikai vizsgálatok lehetővé teszik a leendő anya rendellenes terhességre való hajlamának kimutatását.
Az IVF-kezelésre való alkalmassági vizsgálat szerves részét képezi a partner spermavizsgálata. Kóros spermiogram-eredmény esetén a férfi meddőségi tesztek csomagját kell mérlegelni.
Mesterséges megtermékenyítés – mivel jár az eljárás?
Az mesterséges megtermékenyítés egy többlépcsős eljárás, amely sok időt és türelmet igényel a leendő szülőktől. Az mesterséges megtermékenyítésre vonatkozó pozitív minősítést követően az orvos megbeszéli a párral a kezelési tervet, az eljárás sikerének esélyeit és a lehetséges szövődményeket. Csak ezután kezdődhet az IVF-eljárás első szakasza.
A petefészkek hormonstimulációja
A hormonstimuláció az mesterséges megtermékenyítési eljárás első szakasza. A páciens gyógyszert kap a petefészekben lévő tüszők érésének serkentésére. Leggyakrabban klomifen-citrátot, ritkábban letrozolt, FSH-t vagy LH-t használnak. Az orvos ismételt ultrahangvizsgálatok és a vér ösztradiolszintje alapján értékeli a terápia hatékonyságát. Ha a petesejtek (női ivarsejtek) száma 10-20, további gyógyszereket vesznek be az érésük serkentésére. Az IVF következő szakaszába való átmenetet megelőzi a páciensnek adott koriongonadotropin injekció beadása. Ez akkor lehetséges, ha legalább három tüsző elérte a 18 mm-es átmérőt.
A petesejtek begyűjtése
Az oociták kinyerése 34-36 órával a koriongonadotropin beadása után történik. Ennek során a petefészkeket ultrahangos irányítás mellett a hüvelyen keresztül bevezetett speciális tűvel szúrják meg. Az eljárás során a páciens intravénás érzéstelenítést kap, így nem érez fájdalmat.
A mesterséges megtermékenyítés
Az mesterséges megtermékenyítés kétféleképpen végezhető: inszeminációval (a petesejtek és a spermiumok 12-18 órán át tartó inkubálása) vagy spermium közvetlen befecskendezésével a petesejtbe. A megtermékenyítés eredményeként embrió keletkezik, amely 3-5 nap múlva helyezhető a méhbe. A fel nem használt embriókat lefagyasztják.
Az embrió átültetése a méhüregbe
A nyert embriókat (egy ciklus alatt legfeljebb kettőt) egy speciális katéteren keresztül a leendő anya méhüregébe helyezik. Az eljárást transzabdominális ultrahangos irányítással végzik. A következő hetekben a páciens hormonális kiegészítést (progeszteron) kap, hogy növelje a terhesség fenntartásának esélyét.
Az mesterséges megtermékenyítés biztonságos eljárás?
Az mesterséges megtermékenyítési eljárás az asszisztált reprodukció biztonságos és hatékony módszerének tekinthető. Azonban, mint minden más orvosi eljárás, ez is komplikációk kockázatával jár. Ezek közül a legfontosabbak közé tartozik a petefészek túlstimulációs szindróma – a nők számára potenciálisan életveszélyes állapot. Tünetei közé tartozik a hasi fájdalom, hányinger, hányás és aszcitisz. Ha ezen állapotok bármelyike előfordul, azonnali orvosi konzultációra van szükség. Súlyos petefészek-túlstimulációs szindróma a petefészek-stimulációs ciklusok körülbelül 0,2-1%-ában fordul elő.
Hány IVF-kezelés sikeres az első alkalommal?
Egy tanulmányban a kutatók 29,5%-ra becsülték az első IVF-ciklus sikerességi arányát (amelyet élő baba születéseként határoztak meg). A 40 év alatti nőknél ez az arány 32,3%, a 40-42 éveseknél pedig 12,3% volt. Az mesterséges megtermékenyítés hat IVF-ciklus alatt a nők 65,3%-ánál volt sikeres.
