A Wilms-tumor, vagy nefroblasztóma, mint más néven ismerjük, a leggyakrabban előforduló vese daganat gyermekeknél. Az esetek többségében 3 és 4 éves kor között diagnosztizálják, és viszonylag ritkán fordul elő 5 évesnél idősebb gyermekeknél. Ez a fajta daganat általában egyetlen, nagy tömegben növekszik, és leggyakrabban csak az egyik vesét érinti, de előfordulhat, hogy mindkét vesét érinti.
A Wilms-tumorok általában jóindulatúak, ami azt jelenti, hogy a sejtek abnormálisan növekednek, de nem terjednek ki más szervekre. Ugyanakkor, az esetek egy kisebb százalékában rosszindulatúak lehetnek, és áttéteket képezhetnek más szervekben, mint például a tüdőben vagy a májban.
Bár a Wilms-tumor pontos oka jelenleg nem ismert, egyes genetikai állapotok, mint például a WAGR-szindróma, a Denys-Drash-szindróma és az aniridia hajlamosíthatnak a betegség kialakulására.
Tünetek, melyek a Wilms-tumorra utalhatnak
A Wilms-tumor tünetei nagyon változóak lehetnek, és gyakran a daganat mérete és helyzete is befolyásolja őket. A leggyakoribb tünet egy tapintható tömeg a hasban, ami nem fájdalmas. A szülők gyakran véletlenül észlelik ezt a tünetet a gyermek fürdetése közben, vagy a gyermekorvos tapintja ki a rutin vizsgálat során.
Néha a tumor olyan nagyra nőhet, hogy a gyermek hasa láthatóan megnő. Egyéb tünetek közé tartozhat a hasi fájdalom, a vér a vizeletben, az étvágytalanság, a láz, a fáradtság és a súlycsökkenés.
A Wilms-tumor diagnózisa gyakran ultrahangos vizsgálattal kezdődik, amely képes megjeleníteni a vesében lévő tömeget. Ezt követően további vizsgálatokat, például CT-t vagy MRI-t végeznek a daganat pontos méretének és helyzetének meghatározására, valamint annak megállapítására, hogy terjedt-e más szervekre.
A Wilms-tumor kezelése
A Wilms-tumor kezelésének alapja a sebészeti beavatkozás, amely során a daganatos vesét eltávolítják. A műtét előtt vagy után kemoterápiát is alkalmaznak a tumor méretének csökkentése, vagy annak megakadályozása érdekében, hogy a daganat visszanőjön vagy áttéteket képez. Ritkán, ha a daganat mindkét vesét érinti, sugárterápiát is alkalmazhatnak.
A Wilms-tumor kezelésének célja a gyermek életének megmentése mellett a vese funkcióinak megőrzése is, mivel a vesék létfontosságú szerepet játszanak a szervezetben. Ezen kívül, a kezelés során figyelembe veszik a lehetséges hosszú távú mellékhatásokat is, például a termékenység, a növekedés és a fejlődés, valamint a másodlagos daganatok kockázata.
A Wilms-tumor hosszú távú kilátásai
A Wilms-tumorról szólva, a kilátások általában pozitívak. Az esetek többségében, a korai diagnózis és a hatékony kezelés révén, a túlélési arány 90% felett van. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a gyermek egyszerűen visszatérhet a normális életéhez a kezelés után. A Wilms-tumor, és különösen a kemoterápia, hosszú távú hatásokkal járhat, mint például a növekedési problémák, a termékenységi problémák és a másodlagos daganatok kockázata.
Ezért a kezelt gyermekeket rendszeresen ellenőrizni kell ezeknek a lehetséges mellékhatásoknak a felismerése érdekében. A gyermekorvosok és az onkológusok együttműködnek a hosszú távú ellátásban, hogy a gyermek a lehető legjobban alkalmazkodhasson az életéhez a Wilms-tumorral és annak kezelésével.
A Wilms-tumor komoly betegség, amely elsősorban a gyermekeket érinti. Bár ez a betegség sok szülő számára ijesztő lehet, fontos tudni, hogy a modern orvostudományban rendelkezésre álló kezelési lehetőségek általában hatékonyak, és a gyermek túlélési esélyei nagyon jók. A hosszú távú hatások kezelése érdekében a gyermekeket hosszú ideig, gyakran életük végéig, orvosi felügyelet alatt kell tartani. Ezzel együtt, a Wilms-tumorral élő gyermekek és családjuk támogatásra és megértésre is szorulnak, hogy sikeresen kezeljék ezt a kihívást, és továbbra is teljes életet élhessenek.
