A komposztálás az egyik legfontosabb lépés, amit a környezetünkért és a kertünkért tehetünk, hiszen általa a háztartási hulladék jelentős része értékes tápanyaggá alakul át ahelyett, hogy a szeméttelepen végezné. Ez a természetes körforgás nemcsak csökkenti az ökológiai lábnyomunkat, hanem ingyenes, kiváló minőségű humuszt is biztosít növényeink számára. Sokan azt hiszik, hogy a komposztálás bonyolult, büdös vagy nagy helyet igényel, pedig a valóságban bárki számára elérhető, legyen szó kertes házról vagy egy városi lakás erkélyéről. Ebben a cikkben végigvesszük a sikeres komposztálás lépéseit és módszereit minden élethelyzetre.
A komposztálás alapanyagai
A jó minőségű komposzt titka a megfelelő alapanyagok helyes arányú keverésében rejlik, amit gyakran „zöld” és „barna” összetevőkként emlegetnek. A „zöld” anyagok a nitrogénben gazdag, nedves hulladékok: zöldség- és gyümölcsmaradékok, kávézacc, teafilterek (műanyagmentes), vágott fű és friss növényi részek. Ezek biztosítják a mikroorganizmusok számára a szükséges tápanyagokat a szaporodáshoz és a lebontó folyamatok beindításához. Fontos, hogy a konyhai hulladékot aprítsuk fel, mert minél kisebbek a darabok, annál gyorsabb lesz a lebomlás.
A „barna” összetevők a szénben gazdag, száraz anyagok: faapríték, fűrészpor, száraz falevelek, szalma, tojástartó dobozok papírja és aprított kartonpapír. Ezek az anyagok biztosítják a komposzthalom szellőzését, megakadályozzák a rothadást és a kellemetlen szagok kialakulását, valamint kiegyenlítik a nedvességtartalmat. Az ideális arány körülbelül 1:1 vagy 2:1 a barna anyagok javára térfogatban mérve, de ez a gyakorlatban inkább érzésre megy: ha a komposzt túl nedves és szagos, adjunk hozzá barnát; ha túl száraz és nem érik, adjunk hozzá zöldet.
Vannak azonban olyan anyagok, amelyek szigorúan tiltólistásak, mert kártevőket vonzanak, kórokozókat terjeszthetnek vagy lassítják a folyamatot. Soha ne tegyünk a komposztba húst, csontot, tejterméket, olajos vagy zsíros ételeket, valamint főtt ételmaradékot. Kerüljük a beteg, fertőzött növényi részeket, a gyomnövények magjait (ha a komposzt nem melegszik fel eléggé, ezek újra kihajtanak), a kutya- és macskaürüléket, valamint a fényes, színes magazinokat. A déligyümölcsök héját csak mértékkel és alaposan megmosva tegyük bele a vegyszeres kezelés miatt, bár a kis mennyiség általában nem okoz gondot.
A tojáshéj kiváló kalciumforrás, de érdemes összetörni, mielőtt a komposztba kerül, mert nagyon lassan bomlik le. A fahamu is hasznos lehet kis mennyiségben, de a szénhamut kerüljük a nehézfémtartalma miatt. Minél változatosabb összetevőkből építjük fel a halmot, annál gazdagabb beltartalmú lesz a végeredmény. A komposztálás lényege az egyensúly megtalálása: a nedves és száraz, a nitrogén és szén megfelelő elegye garantálja a gyors és szagmentes folyamatot.
Kerti komposztáló kialakítása
Kertes házban a komposztálásnak több módja is létezik, a legegyszerűbbtől a profi megoldásokig. A legelemibb módszer a prizmás komposztálás, amikor egyszerűen egy halomba rakjuk a kert egy félreeső, félárnyékos részén a zöldhulladékot. Ennek előnye, hogy nem igényel semmilyen építményt, hátránya viszont, hogy esztétikailag nem a legszebb, és a széleken lassabban érik az anyag. Érdemes a halmot közvetlenül a talajra helyezni, hogy a giliszták és mikroorganizmusok könnyen feljuthassanak bele alulról.
Sokkal rendezettebb és hatékonyabb megoldás a komposztálókeret vagy -láda használata, amely készülhet fából, fémből vagy műanyagból. A deszkákból készült keretnél ügyeljünk arra, hogy a lécek között legyen rés a szellőzés miatt, de ne akkora, hogy az anyag kihulljon. A műanyag komposztálók (termokomposztálók) előnye, hogy a zárt falak tartják a hőt, így télen is folytatódik a lebomlás, és a folyamat összességében gyorsabb. Ezek alján általában van egy ajtó, ahol a kész humuszt könnyen kivehetjük, miközben felül folyamatosan tölthetjük.
A komposzt gondozása elengedhetetlen a sikerhez: a legfontosabb feladat a rendszeres átforgatás, vagyis a levegőztetés. Néhány hetente vagy havonta érdemes vasvillával átkeverni a halmot, hogy az oxigén eljusson a belső részekre is, ami serkenti a baktériumok munkáját. Ha ezt elmulasztjuk, a komposzt belseje berothadhat (anaerob folyamat), ami bűzzel jár. Száraz nyári időszakban locsolni is kell a halmot, hogy nedves maradjon (mint egy kifacsart szivacs), de ne tocsogjon a vízben.
Két komposztálókeret használata a legpraktikusabb: az egyikbe gyűjtjük a friss anyagot, a másikban pedig hagyjuk érni a már megtelt halmot. Így folyamatosan van hova tenni a hulladékot, és mindig van kész, felhasználható komposztunk is. A hely kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy könnyen megközelíthető legyen a konyhából is, ne kelljen átvágni a sártengeren egy esős napon. A bokrok vagy fák árnyéka ideális, mert megvédi a komposztálót a kiszáradástól a nyári kánikulában.
Balkonkomposztálás lehetőségei
A városi lakásban élőknek sem kell lemondaniuk a komposztálásról, sőt, a balkonon vagy akár a konyhában is kivitelezhető a folyamat szagmentesen. A legnépszerűbb beltéri módszer a gilisztakomposztálás (vermikomposztálás), ahol egy többszintes ládában speciális trágyagiliszták dolgozzák fel a konyhai hulladékot. Ez a rendszer teljesen zárt, szagmentes, és nagyon gyorsan állít elő kiváló minőségű gilisztahumuszt, valamint egy folyékony tápoldatot, a „gilisztateát”. A giliszták csendes lakótársak, és meglepően sok hulladékot képesek eltüntetni.
Egy másik lehetőség a Bokashi-módszer, amely egy japán eredetű eljárás, és nem rothadással, hanem fermentációval (erjedéssel) működik. Ehhez egy légmentesen zárható vödörre és egy speciális, jótékony baktériumokat tartalmazó korpára (Bokashi starter) van szükség. A hulladékot a vödörbe rétegezzük, megszórjuk a korpával, és lezárjuk; az anaerob folyamat során az anyag „savanyodik”, nem rohad, így nincs büdös szag, csak savanykás illat. A folyamat végén kapott anyagot még össze kell keverni földdel (például egy balkonládában), hogy teljesen lebomoljon és földdé váljon.
Aki rendelkezik egy nagyobb erkéllyel, használhat zárt, forgatható műanyag komposztálót is, amelyet kifejezetten kis helyekre terveztek. Ezeket könnyű forgatni a tengelyük körül, így a levegőztetés megoldott anélkül, hogy lapátolni kellene. Fontos, hogy a balkonon a komposztálót ne tegyük ki tűző napnak, mert a kis térfogatú anyag könnyen túlhevülhet és kiszáradhat, ami megöli a hasznos lebontó szervezeteket. Télen pedig érdemes szigetelni a ládát (pl. buborékfóliával vagy takaróval), hogy a folyamat ne álljon le teljesen a fagyban.
A városi komposztálásnál még fontosabb az alapanyagok helyes megválasztása: a húst, tejterméket és főtt ételt itt még szigorúbban kerülni kell a szagok és a legyek elkerülése érdekében. A keletkező komposztot felhasználhatjuk a szobanövényeinkhez, a balkonládákba, vagy ha túl sok van, felajánlhatjuk a közösségi kerteknek, szomszédoknak. Ez a tevékenység remekül demonstrálja, hogy a „hulladék” fogalma csak nézőpont kérdése, és kis helyen is lehetünk környezettudatosak.
A kész humusz felhasználása
Honnan tudjuk, hogy kész a komposzt? A folyamat a körülményektől függően 3 hónaptól akár 1-2 évig is tarthat. A kész humusz sötétbarna, morzsalékos szerkezetű, és kellemes, „erdőillata” van; már nem ismerhetők fel benne az eredeti összetevők (kivéve talán néhány makacsabb ágdarabot vagy tojáshéjat). Mielőtt felhasználnánk, érdemes átrostálni egy lyukacsos ládán vagy rostán, hogy a nagyobb, le nem bomlott darabokat kiszűrjük – ezeket visszadobhatjuk az új komposzthalomba oltóanyagként.
A komposzt a kertész „fekete aranya”, amely javítja a talaj szerkezetét: a homokos talajt vízmegtartóbbá, az agyagos talajt lazábbá és levegősebbé teszi. Rendkívül gazdag tápanyagokban, amelyeket a növények könnyen fel tudnak venni, ráadásul lassan, fokozatosan adja le őket, így nincs kockázata a „túlműtrágyázásnak”. Tavasszal és ősszel érdemes bedolgozni a veteményesbe, a virágágyásokba, vagy egyszerűen a fák és bokrok töve köré szórni mulcsként. Gyepfelújításnál is csodákat tesz, ha vékony rétegben elterítjük a fű között.
Ültetéshez soha ne használjunk tiszta komposztot, mert a tápanyagtartalma túl tömény lehet a fiatal gyökereknek, és „megégetheti” őket. Mindig keverjük kerti földdel vagy virágfölddel, általában 1:3 vagy 1:4 arányban (egy rész komposzt, három rész föld). Balkonládákban és cserépben nevelt növényeknél ez a keverék biztosítja a dús virágzást és az egészséges növekedést anélkül, hogy állandóan tápoldatozni kellene. A gilisztatea és a Bokashi-lé (hígítva!) kiváló folyékony trágya, amivel öntözhetünk.
A komposztálás révén nemcsak a hulladéktól szabadulunk meg, hanem visszaadjuk a földnek azt, amit elvettünk tőle, bezárva ezzel a biológiai körforgást. A saját készítésű humusz használata növeli a növények ellenállóképességét a betegségekkel szemben, és csökkenti a kémiai szerek szükségességét a kertben. Ez a legtermészetesebb módja a talajjavításnak, és az eredmény – az egészséges, bőtermő növények – minden fáradozást kárpótol. A komposztálás tehát nemcsak környezetvédelmi cselekedet, hanem a sikeres kertészkedés alapköve is.
